Régészet Napja

A szolnoki végvár élére 1552. május közepén Bedeghi Nyáry Lőrincet nevezték ki. A történeti források alapján megállapítható, hogy a prefektusból a személyes bátorság talán nem hiányzott. Minden bizonnyal nem volt híján azoknak a képességeknek sem, amelyekkel egy várkapitánynak általában rendelkeznie kellett. Konkrét gyakorlata azonban egy soknemzetiségű és jelentős fővár irányításában, védelmének megszervezésében egyértelműen hiányzott, így kapitánysága három és fél hónapja alatt valódi „mélyvízbe” került. Ebben a rövid, de kivételesen nehéz időszakban rendkívüli nyomás nehezedett rá, hiszen nemcsak az oszmán támadás lehetősége lógott a levegőben, hanem szembesülni kényszerült a védművek befejezetlenségével és kivitelezési problémáival egyaránt. Az előadásban – egyebek mellett – az alábbi kérdésekre keressük a választ:

– a prefektusnak ebben az igen szorongatott helyzetben sikerült-e a várat felkészítenie a várható ostromra;

– várkapitány milyen hatékonysággal tudta ellátni parancsnoki feladatait,

– Nyáry Lőrinc fenn tudta-e tartani a fegyelmet többféle etnikumú katonái között.

Programvezető: Dr. Kertész Róbert régész